Világsztárokkal a kifutón

Így aztán a Skoda Rally Team Hungaria legénysége is felkerekedett, hogy eleget tegyen a megtisztelő invitálásnak. Szombat délben landoltunk a Hilton Prága parkolójában, bejelentkeztünk a talpig Skoda Motorsportos és csupa mosoly hostesseinknél majd egy remek ebéd elfogyasztása után a fiúk elmentek városnézőbe, mi pedig Norbival díszbe vágtuk magunkat, mert 15.45-kor indult az első etap a SaSaZu klubba, a Fashion Show próbájára.

A hibátlan szervezésre jellemzően a kijáratnál is állt egy csinos hostess, aki itinerből irányította a versenyzőket a buszokhoz. Nekünk pontosan a kilences számúba kellett beszállnunk, ahol Raimund Baumschlager és Patrik Sandell volt többek között az útitársunk. Belépve a klubba világossá vált, hogy a gyár tényleg komolyan gondolja a dolgot, mert mindenhol Skodás képek, bannerek, világító dobozok, a versenyzők neveivel emblémázott lufik vártak bennünket, megkoronázva Hanninen tükörfényesre vaxolt bajnok Fabiajával. A bárban lévő rajtvárakozó után – ahol a bolgár Ilievékkel és Béres Józsikáékkal bandáztunk - kezdetét vette a próba. Hát mit mondjak? Szépek voltunk, mint egy új 500 eurós. De az est házigazdája és a koreográfus rendkívül türelmesen vették az akadályt így a párosok hamar belejöttek a mozdulatokba, pedig csak kétszeri áthaladást engedélyeztek a kifutón, ugyanúgy, mint az IRC sorozatban. És itt jött a következő meglepetés! Még a próba előtt közölték velünk, hogy minden páros kap egy modellt, akivel együtt lép színpadra, de azt álmunkban sem gondoltuk, hogy a Skoda bizony meghívta minden résztvevő ország szépségkirálynőjét a rendezvényre. A 2009-es bajnokpáros tehát a 2009-es Miss Hungary-val, Maximovits Anettel mutatkozott be!

Rövid szünet és néhány koktél után a sminkesek, majd az öltöztetők vettek kezelésbe minket. Mivel a Skoda 110 éve van jelen a motorsportban, a koncepció az volt, hogy a ruhák is tükrözzék az eltelt több mint egy évszázadot. Ennek eredményeképpen a sort nyitó Zhang Yuming kolléga úgy nézett ki, mint Chaplin kínai ikertestvére, Norbi mint egy bohém aranyifjú a harmincas évek végén, Miettinen elegáns úriember sétapálcával, Iliev mint egy angol dzsentri, aki éppen krikett mérkőzésre siet, Baumschlager egy idősödő popsztárt alakított a 70-es évekből, a sor végén Valousek már sporttáskás, Hanninen és Kopecky pedig jelen kori öltözetben feszítettek.

Apropó Hanninen! Mindig tudtam, hogy a finnek elég piás egy népség, de az IRC idei bajnoka már akkor úgy húzta a szalagot, mint egy kivénhedt MK 27-es magnetofon. Erre erősítettek rá Miettinenék, akik vadul söröztek mögöttünk a sorban, még közvetlen kezdés előtt is.

Mire elkezdődött a show, a klub két szintjén már egy gombostűt sem lehetett elejteni, annyian voltak. A kínai versenyző nyitotta a sort keménykalapban, és ragtime zenére vonult be a színpadra. Utána Mikkelsenék, majd harmadik csapatként mi következtünk Anettel. A hangulat frenetikus volt és talán mi kaptuk az egyik legnagyobb ovációt, hisz a magyar csapatunk mellett az olasz srácaink is ordítottak, ahogy a torkukon kifért. A Fashion Show után következett a csapatok egyéni bemutatkozása egy moderátor segítségével, aki egy pár perces interjúval mutatta be a versenyzőpárost a közönségnek. Eközben a hátunk mögötti óriás kivetítőn egy zenés klip ment az általunk kiküldött fotókból. Hiába, a szervezők tényleg mindenre gondoltak. Majd hogy még véletlenül se tudjunk egy pillanatra leülni, következett a szervizpark egymás után két játékkal. Az egyikben bekötött szemmel, egy dobozba benyúlva kellett felismerni az ott elhelyezett tárgyat, a másikat rádió távirányítású Fabia wrc-k vívták.

Norbi elsőként ismerte fel a pirospaprikát és –nem hiába wrc-s bajnok- a Fabiaval sem talált legyőzőre. Kettőből kettő, nem rossz eredmény!

De ezek után már tényleg elkezdődött a mulatság, amit a szervezők ismét nem bíztak a véletlenre. A finn bajnokuk mellé leszervezték a Leningrad Cowboys nevű elmeháborodott finn rock bandát, akik fergeteges koncertet adtak egyedi hajviseletükkel és cipőikkel. Kábé olyan volt az egész, mintha valaki búvártalppal próbálna végigsétálni az Adria mellett. Az őrület végére előkeveredett Hanninen és navigátora, akik egy-egy üzemen kívüli gitárral olyan műsort produkáltak, hogy szem nem maradt szárazon! És hogy tovább fokozódjon az amúgy sem lapos hangulat, a rendezők egy SMS játékot szerveztek, amelynek keretén belül lehetett szavazni az „Éjszaka kedvenc csapatára”. Segítségül hívtuk néhány magyarországi barátunkat, rajongónkat, eredményeképpen toronymagasan nyertük ezt a versenyt is, és mi lettünk az Éjszaka kedvenc csapata! Háromból, három.

Közben persze ment a buli, amihez már egy DJ biztosította a talpalávalót, és pincérek tömege hordta folyamatosan a party falatkákat, de olyan mennyiségben, hogy Dáriusz király is belesápadt volna. Az éjszaka közepén megállapítottuk, hogy ennyire komolyan kitalált és megszervezett, valamint ilyen költségkerettel rendelkező ünnepségen még nem voltunk. Le a kalappal a Skoda előtt!

A legnagyobb élményt azonban mégsem a zene és a vendéglátás bősége okozta, hanem az, hogy folyamatosan az IRC és az SWRC legnagyobb sztárjaival bandázhattunk, akik teljesen egyenrangú partnerként kezeltek bennünket. Hihetetlen volt számomra, hogy miközben az öltözőre vártunk, azzal a Roger Feghalival beszélgettem, aki három hete abszolút második lett a ciprusi IRC futamon. De ugyanilyen élményt jelentett Loix, Mikkelsen, Sandell, Kopecky, Hanninen, Valousek, Hevia, Kahle jelenléte is.

És a végén egy újabb adalék a profi szervezéshez. A szervezők a bejárat mellett felállítottak egy falat, kétoldalt az IRC bajnoki kupákkal, ahol egy fotós dolga csak az volt, hogy egész éjjel fényképezte a kamerája elé állt emberkéket. A kinyomtatott képeket pedig folyamatosan rakták fel egy másik falra, ahonnan bárki levehette a sajátját. Ahogy szokták mondani: na ez a nem semmi.

Mivel reggel viszonylag korán terveztük az indulást hazafelé, hajnal kettő körül érzékeny búcsút vettünk a többiektől. Kifelé menet még mindenki megkapta a Skoda Motorsportos ajándék csomagját, majd a bejárat előtt várakozó buszok átvittek bennünket a folyó túloldalán lévő Hiltonba. És itt jön a záró poén. Amikor fél kilenckor lementem reggelizni, Hanninent ott találtam a recepción, akinek elég cudar feje volt, és egy kábé egy milliméteres résen át próbált kitekinteni a világba. Persze hatalmas hello-val üdvözölt és kérdésemre, hogy mi történt a szemével csak ennyit mondott: pajzs nélkül hegesztettem! Azt hiszem ehhez nem kell kommentár. Ahogy a pilótám szokta mondani: aki nem tud lazulni, az nem tud feszülni sem. Az IRC 2010-es bajnoka pedig bebizonyította, hogy mindkettőhöz ért.

Ennyi volt a Skoda Rally Champion’s Celebration, egy szenzációsan kitalált és megszervezett ünnepi est, méltó befejezése a 2010-es évadnak.
Végezetül mi mást mondhatnánk?
Köszönjük Prága, köszönjük Skoda! Jövőre veletek, ugyanitt!